Egy éves kihagyás után kissé megszeppenve, de üdvözlök mindenkit, aki esetleg még erre jár. Noha az utóbbi évben, én sem voltam itt sokat, azért a ’23-as évértekelőt, nem hagyhattam ki. Amúgy van még két bejegyzés bekészítve, úgyhogy még az is lehet, hogy ’24-ben majd kicsit többször frissítek.
Mindenesetre, remélem, hogy az új év mindenkit sikerekben gazdagít, illetve, hogy az előzőnél boldogabban fog telni!
But for now, let’s reminisce about the last one.
Január
Love is banned — Gemini
A Love is banned-del kezdeni megfelelőnek tűnik, ugyanis a spotify szerint 592-szer játszottam le idén ezt a dalt. (Azóta lemondtam a spotit.) 2022-t azzal zártam, hogy egy dán sráccal korcsolyázós első randink volt, ami aztán '23-ban további találkozókkal folytatódott. Az is hamar kiderült, hogy 25 év alatti dánnal nem érdemes dolgokba kezdeni, ugyanis nagyon másképpen állnak kapcsolatokhoz. Azért lett szép pár közös emlékünk. Januárban volt még egy 10 napos vizsgaprojectem, majd egy szóbeli védésem, aztán az utolsó héten elkezdődött az új szemeszter is és újult izgalommal vágtam bele a programozásnak adott második esélybe. A hónap végén a húgom is meglátogatott egy hétre, ami akkor abszolút szükséges volt az egyre romló kapcsolatunkba új életre leheléshez. (Végül a látogatás után sokkal elhalóbbá vált az amúgy is hajszálvékony talapzaton álló viszonyunk, de ne ugorjunk ennyire előre.) A szobám berendezését is upgrade-eltem kicsit, vettem egy új ágymatracot és átrendeztem az egészet.
Február
The Rose — Time
Február 6-án jártam Koppenhágában The Rose koncerten, ami a kedvenc koncertélményeim egyikévé vált. Az érem másik oldala csak az volt, hogy a 11-es vonattal mentem haza a koncert után, ami 2.45-re ér csak a városomba. Az állomástól kellemes fél óra bicikli út után, másnap amúgy bementem a reggeli órámra. (Csak azért, hogy három nappal később a szülinapomon kevésbé érezzem magam rosszul, hogy az órák helyett a szobám biztonságát választottam.) Sosem szerettem a születésnapomat, mert a nyomás és az előzetes elképzelések mindig túl számítónak tűnnek, főleg ha aztán nem úgy teljesülnek, idén viszont kivételesen nem az ágyamba bőgve mentem aludni, hanem azóta is kérdéses körülmények között S-szel részegen a konyhai kanapén panaszoltuk egymásnak a világ gondjait egy cuddle session közepén. Valamikor fél 5-kor kerülhettem ágyba. Mondani sem kell, az aznapi óráimat is kihagytam. H-val tovább alakult a situationship dolgunk és valamikor ekkor derült fény a mély depressziójára is.
Március
Drama — Bloo
Márciusban aztán serényen jártam megint az óráimra, valamint ekkor vette kezdetét a 6 hetes vizsgaprojectünk is, amire Marssal társultunk. Amúgy Marssal ebben az időben kezdtünk el barátságot ápolni és valószínűleg továbbra is ő az a személy, akiért a leghálásabb vagyok a top-up óta. Unity was kicking our ass, mindenesetre azért örülök, hogy az elektív végett volt szerencsém a C#-pal valamint a Blenderrel is megismerkedni. Márciusból nincs sok emlékem, valószínűleg eddigre már rá voltam stresszelve, hogy gyakorlati helyet találjak a következő szemeszterre, illetve az ezzel járó portfólió és önéletrajz frissítős tevékenységekre. Valamikor ekkor élhette virágkorát a H-val való kapcsolatom is, ami kapcsán ha egy dolognak hálás lehetek az az, hogy elterelte a figyelmemet az önértékelési problémáimról, ezáltal valamilyen szinten meg is oldott néhány dolgot.
Április
& Cry! — Middle Part
Amúgy időközben nagyon megszerettem a francia éttermes munkámat, ezért sem vettem rá magamat, hogy study related student job után nézzek. Áprilisban volt először, hogy a főnököm és az állandó pincérünk nyaralni mentek néhány napra és rám hagyták az étterem vezetésének feladatát. Néha ha mesélek róla embereknek, még mindig akadnak olyanok, akik megrökönyödnek, hogy egyáltalán pincérkedni hagytak conversational dán tudás nélkül, well, i got lucky, i guess. Ebben a hónapban történt még, hogy leadtuk a projectünket Marssal, amit rámenezéssel ünnepeltünk. Ez alkalom volt arra is, hogy minden korábbi félelmünket vagy gátlásunkat levetkőzve, végre 100%-san is őszinték legyünk egymással a személyes életünket illetőleg. A szóbeli és a project hand-in között meglátogattam HK-t Belgiumban, ahová az erasmus szemeszter sodorta. Gent vált határozottan a kedvenc belga városommá, mindenesetre így a második belgiumi látogatásom után megfogalmaztam, hogy azt hiszem, eleget láttam az országból és hogy most jó darabig biztosan nem szeretnék visszatérni. Április végén történt az is, hogy úgy döntöttem ideje lezárni a H-val való jövőtelen situationshipünket. Volt egy 3 napossá nyúlt break-up date-ünk, ami azóta is keserédes filmjelenetnek tűnik. Amúgy Marssal 12-esre vizsgáztunk.
Május
Evolution — Joohoney
Végre akadt egy teljes szabad hetem, amikor haza tudtam menni Magyarországra. Levágattam a hajamat olyan rövidre, mint soha korábban. A programozós óráink megint UX-re váltottak és volt egy design sprintes vizsga project hetünk is, ami egy időre esett a még márciusban megtervezett berlini utammal Bloo koncert kapcsán. Nos, az egyetem nyert és hirtelen azon kaptam magamat, hogy az a friendgroup kérdezte meg, hogy csatlakozom-e hozzájuk, akiket annak idején a top-up képzés kezdetén messziről csodáltam, hogy damn, they seem like the coolest people. Érzelmileg rendkívül megterhelő tapasztalat volt, ugyanis mindhárom csapattársamat szakmailag sokkal többre tartottam a saját képességeimhez képest és összeszokott társaság révén nehezen mertem új arcként érvényesülni még Mars oldalán is. H-val úgy döntöttünk, hogy a mentális állapota végett a barátságunkat nem dobjuk szemétbe és friends without benefitsé válunk, ugyanis boy already did not have many stable people around him. A-val a szomszédos koli szobáink előnyével élve megint az ablakból kihajolva beszélgettünk kizárólag. Lett gyakorlati helyem.
Június
Blame — I.M
A szóbelink miatt most különösen stresszeltem, ugyanis tudva, hogy mindhárom csapattársam kizárólag 12-esért megy, i felt peer pressured not to do any worse. Aztán csak összejött a 12-es. Valószínűleg utoljára buliztunk együtt a teljes osztállyal a vizsgáinkat ünnepelve. A gyakorlati helyemre idő előtt felvettek student assistentnek, hogy átláthassam a start-upot a hivatalos augusztusi kezdésem előtt. (Surprisingly, i even got paid.) K, egy gimis barátnőm meglátogatott 4 napra, amiből kettőt Koppenhágában töltöttünk. Marssal részt vettünk az Aarhus Pride-on, ami egy kicsit out of body experience volt. HK-val is sikerült az utolsó pillanatban összefutni, mielőtt Dániában minden cuccát összepakolva hazaköltözött a szülővárosába. Június végén megint voltam otthon, ugyanis tudtam, hogy az idei nyár folyamán ez az alkalom az egyetlen lehetőségem. Az amúgy 2 órás repülőutat most egy londoni átszállás 6 órásra duzzasztotta. L-lel ezután futottunk össze Pesten egy órára. A húgommal sikerült úgy összevesznünk, hogy azt hittem utána hónapokig nem beszélünk. Apukám vállán sírtam miatta a strandon. O-val végigkávéztunk egy teljes délutánt annyi catching up to do-nk volt.
Július
June — Becks
Egész júliusban 4-5 napokat dolgoztam minden héten, ráadásul a nyári vendéglátós szezon fizikailag is rendkívül megterhelőnek bizonyult. Rengeteget olvastam. H-val az eső elől menekülve egy biciklitároló alatt vesztünk össze, ugyanis a baráti találkozóink mindig nosztalgikus kérdezz-felelekekbe fulladtak. He was overstepping all of my boundaries. Szerintem soha senkivel nem veszekedtem ilyen hévvel, mint akkor. Mindketten bőgtünk. Elmentem egy napra abba a városba, ahol az első két dániai évemben laktam. I kinda felt like as if i were drowning. Végigtelefonáltunk egy délelőttöt a húgommal, amíg ő Németországban volt. A korábbi vitánkról egy szó sem esett.
Augusztus
I want that — G-Idle
Hivatalosan is kezdetét vette a gyakorlati időszakom. Mars megint Europában tartózkodott, úgyhogy végre újra akadt alkalmunk találkozni. Meglátogattak a szüleim 4 napra, elautóztunk Ebeltolftba és együtt élveztük, hogy hetek óta először áll el az eső. Sosem volt még ekkora honvágyam. Voltak hetek, amikor a gyakorlatról munkába mentem egyenesen, ezzel éjfél és reggel 9 közé limitálva az otthon töltött időmet. Ezerrel készültünk egy fesztiválos részvételre a start-uppal. Voltam egy napot Vejlében Lenkével. Úgy illant el az idei nyár, hogy talán ha egy hetet érzékeltem belőle.
Szeptember
Growing up is — Ruel
Megvolt a fesztivál és a nyári vendéglátós szezon is záródni látszott. Voltam egy hétvégét Londonban G-Idle koncerten, ami rettentően kellett a lelkemnek. Sosem gondoltam, hogy az év során majd először az Egyesült Királyságban fogok 32 fokos hőséget tapasztalni. Core memoryvá vált, ahogyan a Greenwich parkban naplementét nézve ültem és merengtem előre. Az is, amikor a Kitchent olvastam a tube-on. I was so incredibly overwhelmed. Sushizással ünnepeltük Mars születésnapját, ahol először találkoztam Liával. Voltam egy nagyon corporate - nagyon fancy networking vacsorán a start-up kapcsán, ahol 50+ életkorú dán befektetőkkel kerültem egy asztalhoz. Impostor syndrome was kicking in hard. Két másik gyakornokkal bővült a csapat és kezdtem beismerni, hogy mennyire sokat kivesz belőlem, hogy normális guidance vagy management nélkül próbálom betölteni 2-3 ember munkáját. Voltunk két rendezvényen Koppenhágában a céggel, az egyik után pedig ott maradtam Ruel koncertre, amire egy nappal korábban vettem jegyet. Megint a 11-es vonattal indultam haza. Találkoztunk A-val egy délutánra a júniusi költözését követően először. Azon izgultam, hogy honnan kerítsek témát és céges kollaborációt az upcoming thesis periodhoz.
Október
Don’t go insane — DPR Ian
Végre vége lett a 10 hetes gyakorlatomnak, ami hatalmas súlyt emelt le a hátamról. Egy éjszaka alatt írtam meg az időszakot értékelő report 80%-át. Utolsó céges eseményekre jártam, aztán elkezdődött a hasonlóan könnyűségeket nem kecsegtető thesis period. Liával és Marssal társasoztunk egy estét, aztán Liával kettesben is voltunk 5 órán át ebédelni/kávézni. Próbáltam letudni legalább a research részét a szakdolgozatomnak. H-val utoljára beszéltünk egymással. Marssal szinte minden héten találkoztunk legalább egyszer, illetve mindketten megfogalmaztuk, hogy mennyire fontos részeivé váltunk egymás életének. Elkezdtem rúdtánc órákra járni miután felismertem, hogy mennyire hiányzik az életemből a mozgás. Lenkével is voltam egyszer falat mászni. Megint enyém volt az étterem négy napig a főnököm nyaralása végett. I got to know V. 4 hónap után végre megint sikerült hazajutnom egy hétre. Kirándultunk, moziban jártunk és társasoztunk a családdal. Megint lett vágva a hajamból. Egy délutánt L-lel abban a kávézóban/kocsmában beszélgetve töltöttünk, ahová 16 éves korunk óta jártunk tanulni/ünnepelni. A magyarországi héttel vártam ezen felül választ a ‘24-es terveimhez. A szüleimtől megelőlegezve a karácsonyt/diplomaosztót/születésnapomat kaptam egy új telefont. A gimi utáni nyár óta először találkoztunk személyesen D-vel.
November
Heartbreak feels so good — Fall Out Boy
A magyar út után még vissza se értem Dániába és már ültem is buszra Hamburg felé, hogy megvalósulhasson egy 7-8 éves álmom. Avagy 13-year-old me was screaming, crying, throwing up, hogy láthatta a Fall Out Boy-t élőben. Megint múzeumozással töltöttem a koncert utáni emotional recovery napot. Kár, hogy valami akkor kurvára eltört bennem és év végére sem sikerült összeszednem magamat. Returning to the danish reality, rájöttem, hogy nagyon rosszul állok a szakdogámmal, viszont a kiégés kezdett annyira eluralkodni rajtam, hogy I despised even the idea of sitting in front of my laptop. Marssal elkezdtünk nézni a Darling in the franxxot. S-szel megint egymásra találtunk egy drunk cuddle session erejéig. V-vel voltunk ebédelni. Liával elkezdtük visszanézni az Éhezők Viadala filmeket. (Az ilyen esték sokszor elsötétült laptop képernyőkbe és existential beszélgetésekbe fulladtak.)
December
My house — PVRIS
Minden héten újraterveztem, hogy hogyan kellene megvalósítani az előttem álló szakdolgozattal kapcsolatos munkatömeget, ugyanis valóban véghez vinni sosem sikerült. Új mélypontját éltem az évnek. A rudas óráim valamennyi mentális szünetet nyújtottak, illetve az a néhány becsempézett barátokkal töltött este, amit próbáltam kihasználni. Két napig megint enyém volt az étterem. A gyakorlati helyes főnökömet úgy próbáltam ignorálni, ahogy csak tudtam. A trich-em soha nem tapasztalt mélységekben volt jelen. Vettem egy noise canceling headphone-t, mert az új szomszédom teljes délutánokat betöltő zongora gyakorlásai kezdek teljesen az agyamra menni. Másfél héttel a szakdolgozat leadási határideje előtt az ablakból kibámulva merengtem azon, hogy írjak-e emailt a superviserömnek, hogy nem fogom tudni leadni. Aztán valahogy összeszedtem magam és egy hét alatt írtam meg a maradék 64 ezer karaktert a korábban elkészült 8 ezerhez. A digital product, amit ezzel párhuzamban kellett leadnom, lett, amilyen lett. 19-én este 11-re értem haza Magyarországra. Nos, a 20-i déli határidő előtt egy szemhunyásnyit sem aludtam. De délelőtt 11-kor sikerült leadnom mindent. Borzasztó fáradt voltam. Az ünnepeknek ezután legalább megvolt a healing energiájuk. Úgy éreztem, valóban minőségi időt sikerült eltöltenem az egész családdal. Voltunk síelni egy napot Eplényben a húgommal és a barátjával. Kiderült, hogy nem felejtettem el 4 év alatt síelni, illetve, hogy első alkalom ellenére, a húgom is rendkívül ügyes. Találkoztam Tams-zal, O-val és L-lel. A mentális kimerültséget most az állandó társaságban lét fokozta valamelyest. Az év utolsó 2 napját aztán olvasással és reflektálással töltöttem.
Elöljáróban 2024-ről pedig: még hátravan egy szóbeli vizsgám és remélhetőleg a diplomaosztó. Aztán február végétől új fordulatot hozhat az életem, amit egyelőre nem szeretnék elspoilerezni. Mindenesetre azt hiszem, hogy az új évre a kulcsszavam a healing lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése