5 év a bloggerben és kapuzárás

Warnigs: ha valakit zavar, hogy más önmagáról első szám harmadik személyben ír regényeket, akkor ez nem az ő helye. Valamint a bejegyzés megmagyarázhatatlanul hosszú, mégis egy a lényege: az elpazarolt éjszakáknak és a bloggerbeli tevékenységemnek akármilyen drámaian is hangzik, de vége.

"– Ez lehetséges?" Avagy a legelső bloggerben lejegyzett mondatom. Öt évvel később pedig ugyanez a szó az, ami először eszembe jut, amikor az elmúlt időre gondolok vissza. Hihetetlen.

2014. június 4.
Az egész egy Fall Out Boy-os csoport miatt kezdődött, ahol különböző lelkek a saját fanfictionjeiket reklámozták. Annak idején emlékszem, hogy annyi volt belőlük, hogy egy ideig ki is lettek tiltva arról a helyről ezek a hirdetések. A tizenkét éves Hanka már néhány hónapja nagy függőjévé vált az ilyen olvasmányoknak, mert azt érezte, közelebb kerülhet általuk a kedvenceihez, aztán egy június eleji napon úgy döntött, ő is megpróbálkozik egy hasonló sztori alkotásával. A blogját végül egy nappal akkori életének főszereplője, Pete Wentz születésnapja, valamint egy osztálykirándulás előtt hozta létre, ahová a blogspot nagyjábóli kiismerése után azonnal posztolta is világmegváltó fanfictionjének első fejezetét, amely mindösszesen 300 szóból állt. Egy olyan lányt tett a történet főszereplőjévé, aki túlságosan is hasonlított magára, vágyott személyiségjegyekkel tarkítva. A lányt Péterfy Hannának hívták egyébként, szemüveges volt és fekete hajú, a cselekmény pedig azzal kezdődött, hogy az apja zseniális mindenkit-képes-vagyok-lenyomozni tehetsége által fény derült a tényre, hogy a már korábban is emlegetett Pete Wentz és ő rokonságban állnak. 

016. cool music, literary styles & spring

Néhány hete O-val hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy valójában nem is volt annyira elfajzottan nehéz túlélni a magyar faktot. Ez a gondolat, valamint a leckénk, miszerint immáron az összes stílusirányzatot és korszakot tudnunk kell jellemezni álmunkból felkeltve is, egyszerre befolyásolta a mai bejegyzés formáját, ami egy egyszerű tavaszi összegző playlistnek indult, aztán a romantika eredetiség kultusza látogatását tette. (Ja és már csak kettő alkalmat kell túlélnem a tanárnővel, ez is háttér-motiváció volt.) 

Reneszánsz
nyitottság, tökéletesség, harmónia, új témák
Sha La La – Pentagon
钛戈 – Mr. Tyger
Play It Cool – Monsta X
Artistic Groove – Taemin

015. én voltam

Volt egy olyan időszakom, amikor a gondolataim kilencven százaléka rímekben fogalmazódott meg bennem. Néha pedig voltam annyira elvetemült, hogy le is jegyezzem ezeket a fejemben megjelenő okfejtéseket. A mai bejegyzésben is egy az utóbbi kategóriába tartozó szösszenet olvasható, amivel ugyan nem vagyok megelégedve, sőt valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki értelmezni is képes. Versnek nem nevezném, műfajilag is talán egy slam szöveghez áll a legközelebb, de az alól a címke alól is kiesik, hiszen az előadás összetevő most kimarad a receptből. (Talán majd egyszer összeszedem a bátorságot egy open mic-hoz. A hangsúly a 'talán'on volt. ^^)
Egyébként mit szóltok az új designhoz? Személy szerint már nagyon untam a régi sablont, ráadásul a blogolásban van rá esély, hogy a kinézet készítést élvezem a legjobban. Az utóbbi időben egyébként többször is abba akartam hagyni a dolgot (egyszer fel is szólítottak rá, ha értitek mire →kire gondolok), de ez a kis felfrissülés segített, illetve eddig sem a közönség miatt blogoltam, szóval ha nem egy rossz pillanatomban találnak meg, biztosan könnyebben lepattant volna, és nem pazarolok kerek hét percet az életemből arra, hogy mások szabadidős elfoglaltságain törjem a fejem. Időközben amúgy 6-an lettünk, amit nagyon szépen köszönök. ♡
Ja és ugye a cím is új, ami abszolút az egyetlen Go Taeseob aka Holland miatt az ami. (Tőlem távolabb álló kifejezést keresve sem találhattam volna, ami furcsamód még egy ok volt a narcissism mellett?) 
Oké– oké, most már túl sokat beszéltem mellé. 
Mindenkinek kellemes húsvétot és tavaszi szünetet
Hanka

Én voltam
Kettőezerharminchat van,
Az eső pedig ömlik, legalább hét napja.
Nem úgy, mintha dézsából öntenék,
Sokkal inkább mintha kiszakították volna az összes vízvezetéket a földből,
Hogy aztán a gravitációnak azt parancsolják:
Fejjel lefelé érvényesülj!