A visszatérésem óta nem jelent még meg olyan bejegyzés, amely igazán a jelenembe nyújtana betekintést, annak ellenére, hogy szeretek ilyen típusú mondathalmazokat írni, hiszen visszatekinteni rájuk, olyan mintha egy időkapszulát nyitnék fel. Most viszont itt vagyok, hogy orvosoljam a hiányt.
Szóval mi újság velem mostanában? Természetesen a legmeghatározóbb tényező a mindennapjaimban nekem is az, hogy itthon vagyok. Három hét múlva pedig érettségizem, amit fikarcnyit sem érzek. Talán az lenne az egészséges, ha már most szunnyadna bennem némi stressz, én viszont teljesen nyugodt vagyok. Na nem azért, mert tökéletesen felkészült vagyok, sokkal inkább abból kifolyólag, hogy különösebben már nem hat meg a dolog. Még nem sikerült beazonosítanom, hogy ez vajon ugyanaz a szituáció-e, amely év közben minden alkalommal, amikor a feszültség a tetőfokára hágott bekövetkezett. A barátaimmal zen-állapotnak kezdtük el hívni. Tételdolgozatot írtunk volna például 2 órával később, és míg körülöttem mindenki pánikban magolta az utolsó sorokat, én csak hátradőltem és azt mondtam, majd lesz valami. Tams ilyenkor általában rákérdezett, hogy "Hanka, te tanultál?", a nemleges válaszom pedig rövid idő után közös poénná vált. Ráadásul T szerint a viselkedésemnek nyugtató hatása is volt másokra például, but who knows. Azt mindenesetre el tudom mondani, hogy a négy gimnáziumi évem alatt idén tanultam a legkevesebbet, amit valószínűleg nem kellene ennyire hangoztatnom, bár továbbra is egyedül matekból lettem félévkor négyes. Arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy nem egy magyar tételdolgozatom lett úgy ötös, hogy a témáról szóló tételem még csak ki sem volt dolgozva a dolgozat előtt (továbbra sincs, de az egy másik történet.)
És hogy mivel töltöm az időmet itthon? Az már azt hiszem, egyértelművé válhatott, hogy nem a tanulásba szakadok bele. Május első hetét egyébként is jobban várom amiatt, mert arra a hétre ígért választ a felvételekkel kapcsolatban az első helyen megjelölt dániai egyetemem, ami miatt persze, hogy izgulok. Addig is a tanácsokra hallgatva elkezdtem lakást keresni, bár a jelenlegi helyzet ellát megfelelő mennyiségű bizonytalansággal például annak a tekintetében, hogy vajon mikortól lenne aktuális egy adott szobát bérelnem / hogyan változik majd a szemeszter. Másfelől végre van időm olyan személyes projecteken dolgozni, amiket régen időhiányra hivatkozva félretoltam. Most sem szabadna alapvetően ennyi szabadidőmnek lennie, de a discordos alapmatek órákat kikapcsolt mikrofonnal meglepő módon úgy a legegyszerűbb túlélni, ha közben másról ötletelek. (Bár mémeket küldözgetni alatta a barátaimmal szintén határozottan szórakoztató. Egyébként top10 gimnázium vagyunk, bármennyire is úgy tűnhet a leírtak alapján, hogy nem érdekel minket a suli, heh. Lassan viszont nulla a koncentrációs képességünk.)
És hogy mit takarnak ezek a projectek? Mostanában leginkább a fotográfia az, ami bevonzott. 3-4 fotósorozatot fejeztem be ezalatt az eltelt négy hét alatt, és már most azt érzem, hogy rengeteget fejlődtem. Az analóg fotós terveimet ugyan félre kellett tennem, mert egy üres tekercs filmem sincs itthon, viszont jól elvagyok a mirrorless kamerámmal, és mire megvalósítom az összes ötletemet, újakat találok. Alapvetően self-portraiteket csinálok egyébként, néha pedig sikerül elkapnom a húgomat is egy tíz perces sessionre. Emellett próbálok időt szakítani az akvarellezésre is, megint készítek kollázsokat az art-journalömbe, múlt héten pedig egy digital drawinghoz is leültem és még az eredménnyel is egészen meg voltam elégedve. Van 2-3? nagyobb projectem is még az előkészületek fázisában, de ezekről majd csak akkor tervezek mesélni, ha közelebb kerülnek a megvalósításhoz.
Mivel telnek még a mindennapjaim? A barátaimmal skypeolunk, vagy akár egymás verseit elemezzük. A húgommal sütünk-főzünk, legutóbb például dalgona coffee-t csináltunk az egész családnak, a reakciók pedig egészen vegyesek voltak, vagy hajat vágunk, egyik héten neki frufrut, a másikon az enyémet még rövidebbre. Tizennyolc év alatt először van valódi skin-care rutinom, amit még tartok is. A fanficek mellett hónapok óta először önszántamból kiolvastam egy regényt. Folytatni kezdtem a Druck nézését, néha pedig a Monsta X-Ray epizódok is beszippantanak. Konzisztensen vezetem a bujomat, ami nélkül valószínűleg fele ennyire produktívan sem telnének a napjaim.
Minél tovább írom a sorokat, annál több ötletem van ahhoz, hogy mit jegyeznék le még szívesen. De legyen ez a befejezés.
És hogy mivel töltöm az időmet itthon? Az már azt hiszem, egyértelművé válhatott, hogy nem a tanulásba szakadok bele. Május első hetét egyébként is jobban várom amiatt, mert arra a hétre ígért választ a felvételekkel kapcsolatban az első helyen megjelölt dániai egyetemem, ami miatt persze, hogy izgulok. Addig is a tanácsokra hallgatva elkezdtem lakást keresni, bár a jelenlegi helyzet ellát megfelelő mennyiségű bizonytalansággal például annak a tekintetében, hogy vajon mikortól lenne aktuális egy adott szobát bérelnem / hogyan változik majd a szemeszter. Másfelől végre van időm olyan személyes projecteken dolgozni, amiket régen időhiányra hivatkozva félretoltam. Most sem szabadna alapvetően ennyi szabadidőmnek lennie, de a discordos alapmatek órákat kikapcsolt mikrofonnal meglepő módon úgy a legegyszerűbb túlélni, ha közben másról ötletelek. (Bár mémeket küldözgetni alatta a barátaimmal szintén határozottan szórakoztató. Egyébként top10 gimnázium vagyunk, bármennyire is úgy tűnhet a leírtak alapján, hogy nem érdekel minket a suli, heh. Lassan viszont nulla a koncentrációs képességünk.)
És hogy mit takarnak ezek a projectek? Mostanában leginkább a fotográfia az, ami bevonzott. 3-4 fotósorozatot fejeztem be ezalatt az eltelt négy hét alatt, és már most azt érzem, hogy rengeteget fejlődtem. Az analóg fotós terveimet ugyan félre kellett tennem, mert egy üres tekercs filmem sincs itthon, viszont jól elvagyok a mirrorless kamerámmal, és mire megvalósítom az összes ötletemet, újakat találok. Alapvetően self-portraiteket csinálok egyébként, néha pedig sikerül elkapnom a húgomat is egy tíz perces sessionre. Emellett próbálok időt szakítani az akvarellezésre is, megint készítek kollázsokat az art-journalömbe, múlt héten pedig egy digital drawinghoz is leültem és még az eredménnyel is egészen meg voltam elégedve. Van 2-3? nagyobb projectem is még az előkészületek fázisában, de ezekről majd csak akkor tervezek mesélni, ha közelebb kerülnek a megvalósításhoz.
Mivel telnek még a mindennapjaim? A barátaimmal skypeolunk, vagy akár egymás verseit elemezzük. A húgommal sütünk-főzünk, legutóbb például dalgona coffee-t csináltunk az egész családnak, a reakciók pedig egészen vegyesek voltak, vagy hajat vágunk, egyik héten neki frufrut, a másikon az enyémet még rövidebbre. Tizennyolc év alatt először van valódi skin-care rutinom, amit még tartok is. A fanficek mellett hónapok óta először önszántamból kiolvastam egy regényt. Folytatni kezdtem a Druck nézését, néha pedig a Monsta X-Ray epizódok is beszippantanak. Konzisztensen vezetem a bujomat, ami nélkül valószínűleg fele ennyire produktívan sem telnének a napjaim.
Minél tovább írom a sorokat, annál több ötletem van ahhoz, hogy mit jegyeznék le még szívesen. De legyen ez a befejezés.
avagy szeretem ezt a dalt, (még mindig az MXét és nem Wiz Khalifáét, lets be clear)
úgyhogy úgy döntöttem, megtartom új elköszönésnek
Hanka
jo szar let
VálaszTörléslet it be the way it is, thx :)
TörlésMegint visszatért a troll sok oldalra, ne foglalkozz vele :)
VálaszTörlésNem terveztem, de köszönöm <3
TörlésHaha, teljesen átérzem, hogy érettségi előtt semmi stressz nem volt benned, szintúgy,meg idén annyira le volt egyszerűsítve,alapból is kár rajta aggódni. Egyik barátnőm is előtte való este végig játszott meg mangát rajzolt.xD Tök jó, hogy más is ilyen lazasággal csinálta.:D
VálaszTörlésA Dániai egyetem nagyon menőnek hangzik, bárhova is mész,remélem örömödet találod benne.:)
Oh én nagyon örültem neki, hogy nem volt szóbeli! Remélem, hogy neked is jól sikerült :)
TörlésKöszönöm a jó kívánságokat és hasonlókat kívánok én is Neked!