Mért ne menj túl fáradtan slam poetryt hallgatni?
Röviden és tömören: mert az agyad a különböző benyomásoktól short-circuitot kap és egy idő után az inspirációhullámok egyetlen vágya, hogy a leghatalmasabb behatási szöggel összecsapjanak a fejed felett. Bár igazából mindegy, mert ugyanebbe a helyzetbe juttathatod magadat, ha spotifyon véletlenül rábukkansz a the 1975 2016-os live albumjára, ami túl sok emléket idéz fel benned.
Első szám első személybe visszatérve pedig: három nap leforgása alatt kétszer robbant fel az agyam ihlettára, ami amellett, hogy végtelen motivációval tölt el, egy darabka csalódottságot is maga után hagy.
Művészi hajlamú lényféleség vagyok, akinek alapvető életszükséglete az alkotni vágyás az oxigén meg víz mellett. Persze sokszor kívánom azt, hogy bárcsak ignorálhatnám ezt a tényt, meg hogy elégedetté tenne csupán az, ha a suliból hazaérve sorozatokat néznék és a közösségi médiát kergetném – de ettől csak üresség keletkezik bennem. Szóval mindent megpróbálok, hogy ne érezzem magam kiszemezett borsóhüvelynek, mert az egész inspiráció hiányában élve-halni-meg procedúra kikészít.
Mostanában ez az alkotósdi mégis két oldalról perzsel. Tudom, hogy mit szeretnék reprezentálni, de legalábbis kezdem erősen kapiskálni, kivitelezni mégis képtelen vagyok. Különböző art projectekbe kezdek bele, de mind kudarcba fullad, ami mondhatni, lelombozó. Talán a művészetnek is túl sok területén szeretnék bizonyítani. Rövid filmeket forgatni, saját forgatókönyvvel és rendezéssel természetesen, verseket írni (esetleg slamet is), festeni, rajzolni, fanficet és saját történeteket írni, fotózni, ruhákat varrni, zenélni meg persze dalokat írni. Végül annyi irányba próbálok koncentrálni, hogy megfelelő képességem már egyik tevékenységhez sem marad.
Szívás ez az önkifejezési kényszer. És az is lehet, hogy csak a szavaim nem nőttek még fel ahhoz, hogy a bennem őrlődő gondolatokat úgy tudjam megörökíteni, hogy én is megelégedjek az eredménnyel és kijelenthessem: mindent pontosan úgy fejeztem ki, ahogyan bennem egy megszülető ötlet az apró többletértékekkel teljes alakot öltött és nem maradt bennem már semmi.
Lehet, hogy ez meg már a ló túloldala, mert visszaérkeznék általa a kör kifacsart narancs állomásához. De egyszer azt olvastam, hogy százszor könnyebb új ötleteket találni, mint a meglévőktől szabadulni, ezt pedig afféle életigazságnak tartom.
Egyébként szép őszi szünetet mindenkinek! ♥️
Hanka
Első szám első személybe visszatérve pedig: három nap leforgása alatt kétszer robbant fel az agyam ihlettára, ami amellett, hogy végtelen motivációval tölt el, egy darabka csalódottságot is maga után hagy.
Művészi hajlamú lényféleség vagyok, akinek alapvető életszükséglete az alkotni vágyás az oxigén meg víz mellett. Persze sokszor kívánom azt, hogy bárcsak ignorálhatnám ezt a tényt, meg hogy elégedetté tenne csupán az, ha a suliból hazaérve sorozatokat néznék és a közösségi médiát kergetném – de ettől csak üresség keletkezik bennem. Szóval mindent megpróbálok, hogy ne érezzem magam kiszemezett borsóhüvelynek, mert az egész inspiráció hiányában élve-halni-meg procedúra kikészít.
Mostanában ez az alkotósdi mégis két oldalról perzsel. Tudom, hogy mit szeretnék reprezentálni, de legalábbis kezdem erősen kapiskálni, kivitelezni mégis képtelen vagyok. Különböző art projectekbe kezdek bele, de mind kudarcba fullad, ami mondhatni, lelombozó. Talán a művészetnek is túl sok területén szeretnék bizonyítani. Rövid filmeket forgatni, saját forgatókönyvvel és rendezéssel természetesen, verseket írni (esetleg slamet is), festeni, rajzolni, fanficet és saját történeteket írni, fotózni, ruhákat varrni, zenélni meg persze dalokat írni. Végül annyi irányba próbálok koncentrálni, hogy megfelelő képességem már egyik tevékenységhez sem marad.
Szívás ez az önkifejezési kényszer. És az is lehet, hogy csak a szavaim nem nőttek még fel ahhoz, hogy a bennem őrlődő gondolatokat úgy tudjam megörökíteni, hogy én is megelégedjek az eredménnyel és kijelenthessem: mindent pontosan úgy fejeztem ki, ahogyan bennem egy megszülető ötlet az apró többletértékekkel teljes alakot öltött és nem maradt bennem már semmi.
Lehet, hogy ez meg már a ló túloldala, mert visszaérkeznék általa a kör kifacsart narancs állomásához. De egyszer azt olvastam, hogy százszor könnyebb új ötleteket találni, mint a meglévőktől szabadulni, ezt pedig afféle életigazságnak tartom.
Egyébként szép őszi szünetet mindenkinek! ♥️
Hanka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése