Ha arra kérne valaki, hogy emeljek ki egy dolgot, ami miatt úgy érzem, hogy az utóbbi időben egy másabb emberré váltam, bajban lennék. Különféle apróságok azok, amik a változáshoz vezettek. Rólam van szó, szóval ez igazából nem is meglepő, a csöppnyi történések mindig is nagyobb behatással voltak rám, mint a világot tengelyéből kifordító helyzetek.
Hajlamos vagyok rá, hogy a gondolkodásbeli módosulásaimtól a külső változás lemarad, esetleg pont fordítva, de sosincs egyensúlyban. Ezzel szemben az utóbbi időben a tapasztalataim ellenére, a két dolog egyszerre, egymás mellett fejlődött, ami miatt őszintén büszke vagyok.
Valószínűleg a már rengeteget emlegetett zenével kezdődött nálam az átalakulás. Nem feltétlenül a széleskörűbb nemzetközi színtér felé nyitásra gondolok itt, hanem arra, hogy új műfajoknak is adtam esélyt. Régebben például ki nem állhattam a rapet, ma pedig nagy százalékban az alapján döntöm el, hogy tetszik-e egy kpop csapat, hogy jók-e a rappereik. Ráadásul a húgom és az egyik legjobb barátom, T elkezdték belémtáplálni Billie Eilisht és tentaciont is, én pedig rátaláltam Chanminára (ちゃんみな), aki az új kedvenc japán előadóm lett.
Aki azt állítja, hogy a zenei ízlés száznyolcvan fokos fordulatvétele nem változtat az emberen csekélynyit sem, az osztozik a korábbi − mára már megcáfolt − véleményemmel. Például abban, hogy L-lel majdnem tönkrement a barátságunk nagy szerepet játszott, hogy elmúltak azok az idők, amikor órák-hosszat tudtunk a közös zenei kedvenceinkről beszélgetni. Szóval most lábujjhegyen járunk-kelünk, hogy valami még fennmaradjon a kettőnk közti kapcsolatból. Ez amúgy furcsamód nem visel meg nagyon, mert elfogyott a türelmem. Szerencsére egészen sok barátom van L-en kívül is, akiknek rendkívül hálás vagyok. Ezt is, hogy mennyi fantasztikus ember vesz körbe (és megannyi energiavámpír) is az utóbbi 3-4 hónapban realizáltam, és ijesztő, hogy csak most. Egészen eddig mélyen el voltam foglalva a fejemben történő dolgokkal, a külvilág felé jelentős lépéseket tenni pedig nagyon jó érzés.
Önbizalom terén is egészen jól állok mostanában, ami főleg a külső változásoknak köszönhető. Mindig is szerettem új dolgokat kipróbálni öltözködés terén, egy meghatározó stílusom pedig sosem volt, most viszont kezdem megtalálni, hogy mi az, ami valóban tetszik, kényelmes és még jól is áll. Fashionista hajlamaim is voltak mindig, szóval az, hogy ez a három kivételesen együtt képes érvényesülni az én esetemben, igazán meglepő. Ráadásul legnagyobb döbbenetemre időközben fogytam két kilót, ami tényleg olyan szinten váratlanul ért, hogy egy napig csak mosolyogtam, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy annak, hogy még mindig edzek, plusz, hogy újra vegetáriánus lettem, majd bármiféle vonzata lesz.
Az is egész újdonság, hogy szemüveges lettem, ami az arcszerkezetem és a sminkeléshez való hozzáállásomon is sokat változtatott. Legalább öt éve sminkelek már (12 évesen durván zavartak a genetikából fakadó sötét − tényleg sötét, soha el nem illanó fekete karikáim, meg a szőke szempilláim) és mostanra érzem azt, hogy végre nem a társadalmi sztereotípiák és elvárások határoznak meg, hanem azért csinálom, mert szeretek az arcommal bíbelődni. Egy csomó új dolgot is kipróbáltam mostanában, többek között egyenesre lett szedve a szemöldököm, mert khm Korea, és rámjár T kilencedikes szelleme, amiért nem egészen tartottam őt barátságosnak pont azért, mert kiemelt figyelemmel foglalkozott az arcának ezzel a részével. Amúgy visszatérve a szemüvegre, ez volt az, ami miatt a húgommal rájöttünk, hogy nem a fejem ferde, vagy a füleim csálék, szimplán a természetes szemöldökeim teljesen különbözőek. But we got this.
Egyébként három optikában jártam, mire rábukkantam a számomra megfelelő keretre. (Mondanom sem kell, hogy a családom minden türelmének utolsó cseppjei is kifogyóban voltak, csak kicsit őrjítettem meg őket azzal, hogy semmi sem tetszett. Amúgy szeretnek. ^^) A lényeg, hogy végül is nagyon megszerettem a kiválasztott szemüveget. A visszajelzések is csupa pozitívak voltak róla, bár néhányan megkérdezték, hogy csak divatból hordom-e. Összességében amúgy igazán kivételes helyzet alakult ki, hiszen végre valahára már nem bámulom az utcán mellettem elhaladó embereket olyan indíttatásból, hogy kíváncsi vagyok, vajon mikor látom élesen az arcuk. (Sokkal kevesebb furcsa tekintetet kapok azóta, shs.)
Még egy dolog, hogy immáron három teljes hónapja vezetem a bujomat/art journalömet, ami ugyan továbbra sem segített sokkal rendszerezettebbé válni, de tökéletes emlékmegőrző albumocska, és nem tervezem, hogy mostanság elengedem. Arra is különösen ügyelek az utóbbi időben, hogy a környezetemben sehol se legyen kupleráj, ráadásul a szobám kezd urban minimalistic hangulatot felvenni, de fejben azért sokszor vagyok még elveszve. A prioritásaim sorrendje is kissé átrendeződött nálam, és annak ellenére, hogy fontosnak tartom a továbbtanulásomat, nem koncentrálok túl erősen a sulira, mert az érettségi pontjaim a dán felvételi rendszerben szeméremnyit sem számítanak. Általános mottóm lett, hogy "majd IQ-ból meglesz". A furcsa az egészben, hogy annyira rám ragadt ez a mondat, hogy már anyukám is ösztönzött ezzel faktos dolgozat előtt. Egész jól el is vagyok ezzel a módszerrel amúgy, az átlagom nem csökkent semennyit sem, mindösszesen kevesebbet stresszelek, ami már igazán rám fért. Nagy meglepetésemre egyébként kezdek dűlőre jutni a német nyelvvel is, meg elérhetőnek érezni azt a B2-es nyelvvizsgát, szóval összességében azt azért mégsem mondhatom, hogy nem tanulnék. (Csak minimális mennyiségben, haha.)
Dél-Korea színtere sem hagyott mostanság unatkozni, csak kapkodtam a fejemet a különféle comebackek híre hallatán, szóval előreláthatólag legközelebb valami ilyesmivel érkezem, plusz van még egy asszociációs játék is bekészítve nálam Abeth kedvességéből fakadóan.
Addig is: kellemes tavaszt mindenkinek! ♥️
Hanka
Önbizalom terén is egészen jól állok mostanában, ami főleg a külső változásoknak köszönhető. Mindig is szerettem új dolgokat kipróbálni öltözködés terén, egy meghatározó stílusom pedig sosem volt, most viszont kezdem megtalálni, hogy mi az, ami valóban tetszik, kényelmes és még jól is áll. Fashionista hajlamaim is voltak mindig, szóval az, hogy ez a három kivételesen együtt képes érvényesülni az én esetemben, igazán meglepő. Ráadásul legnagyobb döbbenetemre időközben fogytam két kilót, ami tényleg olyan szinten váratlanul ért, hogy egy napig csak mosolyogtam, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy annak, hogy még mindig edzek, plusz, hogy újra vegetáriánus lettem, majd bármiféle vonzata lesz.
Az is egész újdonság, hogy szemüveges lettem, ami az arcszerkezetem és a sminkeléshez való hozzáállásomon is sokat változtatott. Legalább öt éve sminkelek már (12 évesen durván zavartak a genetikából fakadó sötét − tényleg sötét, soha el nem illanó fekete karikáim, meg a szőke szempilláim) és mostanra érzem azt, hogy végre nem a társadalmi sztereotípiák és elvárások határoznak meg, hanem azért csinálom, mert szeretek az arcommal bíbelődni. Egy csomó új dolgot is kipróbáltam mostanában, többek között egyenesre lett szedve a szemöldököm, mert khm Korea, és rámjár T kilencedikes szelleme, amiért nem egészen tartottam őt barátságosnak pont azért, mert kiemelt figyelemmel foglalkozott az arcának ezzel a részével. Amúgy visszatérve a szemüvegre, ez volt az, ami miatt a húgommal rájöttünk, hogy nem a fejem ferde, vagy a füleim csálék, szimplán a természetes szemöldökeim teljesen különbözőek. But we got this.
Egyébként három optikában jártam, mire rábukkantam a számomra megfelelő keretre. (Mondanom sem kell, hogy a családom minden türelmének utolsó cseppjei is kifogyóban voltak, csak kicsit őrjítettem meg őket azzal, hogy semmi sem tetszett. Amúgy szeretnek. ^^) A lényeg, hogy végül is nagyon megszerettem a kiválasztott szemüveget. A visszajelzések is csupa pozitívak voltak róla, bár néhányan megkérdezték, hogy csak divatból hordom-e. Összességében amúgy igazán kivételes helyzet alakult ki, hiszen végre valahára már nem bámulom az utcán mellettem elhaladó embereket olyan indíttatásból, hogy kíváncsi vagyok, vajon mikor látom élesen az arcuk. (Sokkal kevesebb furcsa tekintetet kapok azóta, shs.)
Még egy dolog, hogy immáron három teljes hónapja vezetem a bujomat/art journalömet, ami ugyan továbbra sem segített sokkal rendszerezettebbé válni, de tökéletes emlékmegőrző albumocska, és nem tervezem, hogy mostanság elengedem. Arra is különösen ügyelek az utóbbi időben, hogy a környezetemben sehol se legyen kupleráj, ráadásul a szobám kezd urban minimalistic hangulatot felvenni, de fejben azért sokszor vagyok még elveszve. A prioritásaim sorrendje is kissé átrendeződött nálam, és annak ellenére, hogy fontosnak tartom a továbbtanulásomat, nem koncentrálok túl erősen a sulira, mert az érettségi pontjaim a dán felvételi rendszerben szeméremnyit sem számítanak. Általános mottóm lett, hogy "majd IQ-ból meglesz". A furcsa az egészben, hogy annyira rám ragadt ez a mondat, hogy már anyukám is ösztönzött ezzel faktos dolgozat előtt. Egész jól el is vagyok ezzel a módszerrel amúgy, az átlagom nem csökkent semennyit sem, mindösszesen kevesebbet stresszelek, ami már igazán rám fért. Nagy meglepetésemre egyébként kezdek dűlőre jutni a német nyelvvel is, meg elérhetőnek érezni azt a B2-es nyelvvizsgát, szóval összességében azt azért mégsem mondhatom, hogy nem tanulnék. (Csak minimális mennyiségben, haha.)
Dél-Korea színtere sem hagyott mostanság unatkozni, csak kapkodtam a fejemet a különféle comebackek híre hallatán, szóval előreláthatólag legközelebb valami ilyesmivel érkezem, plusz van még egy asszociációs játék is bekészítve nálam Abeth kedvességéből fakadóan.
Addig is: kellemes tavaszt mindenkinek! ♥️
Hanka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése