nyitány

Én köszöntelek,

S te csak bámulsz,

Szemed csillogása elárul,

Az elfolyó alakokat nézed,

S nem veszed észre,

Hogy én vagyok az, aki minden pillanatot élvez.

Avagy a verseimnek soha semmi értelme, de ez az egész visszatérés-a-blogoláshoz is egy hatalmas experimenting, szóval nem kell komolyan venni.

Egyébként Hanka vagyok. Az őszi szeretetek elpazarolt éjszakák körülbelül a huszonnyolcadik blogom (bár a legutóbbi másfél éves kihagyás után már nem számolom aktívan.) A káosz és a formai kötöttségek mellőzése pedig előreláthatólag garantált. 

Legyen szép napod!