mid-year review

Avagy helló, még élek. Ugyan április eleje óta nem volt bejegyzés és a blog sem volt publikus legalább két hónapon keresztül, még nem zártam be. (Az utóbbi, amúgy csak annak köszönhető, hogy i successfully fucked up the last layout, mert azt hittem, hogy egy background animációra a blogger ugyanolyan simán fog reagálni, mint a visual studio code. Nos, nem. A mostani kinézet pedig, igen, nagyon átmeneti jellegű csak, és well, a navigációt nagyon nem position:fixeddel kellett volna kiviteleznem, de tekintsünk el ettől, please.)

Azt hiszem, hogy tulajdonképpen 2021 első hat hónapját igazán két részre oszthatnám, amikor is április közepe a válaszvonal. Az első időszakból származik ugyebár néhány bejegyzés, és Magyarország a színhely. Aztán április második felében újra kinyitott az egyetemem és két hétig voltak is óráim személyesen, így hát visszatértem Dániába. Elkészült a portfoliós weboldalam (valószínűleg az egyik legstresszesebb hét volt a félévemben), aztán máris a szemeszterzáró projectünknél tartottunk. Június 21-én pedig a szóbeli védésem is megtörtént és 12-essel zárhattam az első évemet, ami különösen nagy meglepetés és öröm volt számomra a tavalyi 7-es után. (A dán osztályozási rendszer kellően confusing, hét jegyból áll, de well, nem feltétlenül logikus. -3, 0, 02, 4, 7, 10, 12 és tulajdonképpen 7-estől jó jegynek számít, a 10-12 pedig ilyen extremely good, excellent osztályzatok.) De hogy összességében mi volt a véleményem a suliról így egy év alatt? Gondolkoztam rajta, hogy írjak-e róla külön bejegyzést, de végül nem hiszem, hogy meg fog majd ez valósulni, ezért néhány szó itt. Az első szemesztert nagyon élveztem, rengeteg szabad időm volt és azt éreztem, hogy végre valami olyanról tanulhatok, ami érdekel is. Aztán a második félév online szakasza nagyon elvette a kedvemet mindentől, és az is felszínre került, hogy a tanáraim valóban nagyon erős alappal kezdtek velünk, az idő előrehaladtával az újabb teóriák átadása viszont már egyre csökkenőbb minőségben történt meg. Például Javascriptből tényleg csak annyit tudok, amennyit magamtól megtanultam mindenféle oktatóvideóból és noha elméletben 12-esre tudom az év anyagát, senki ne kérjen rá, hogy weboldalt készítsek neki, mert továbbra is csak az átalakításokban vagyok magabiztos. Hogy miként fogok továbbmenni, ha vége a második évemnek? Kellene ugyebár választanom egy top-up szakot, hogy meglehessen a bachelor diplomám, viszont fresh news, Dánia úgy döntött, hogy 2022-től a legtöbb angol nyelvű képzését megszünteti, ami ugyan minket multimédiásokat nem érint annyira, mint a teljesen felfüggesztett marketing irányt, viszont lehet, hogy az egyetlen top-up lehetőségem a web development lesz, ahol well, nem tudom, mit kezdenék magammal. (Update: találtam egy top-upot, amire mehetnék mmd után, design & business néven fut és az egyik specializációja fashion design, ami hihetetlenül izgatottá tesz, most már csak azért kell szorítanom, hogy ne szűnjön meg ez a szak, bruh.)

Egyébként futott át már az agyamban, hogy otthagyjam az egyetemet? Jó néhányszor. Különösen az online időszakban voltunk teljesen ellene E-vel. A kettőnk közötti különbség csupán az, hogy E tényleg visszaköltözött Lettországba. Jelen állapotban, amúgy örülök neki, hogy nem adtam fel, bár április végén volt egy konfrontációm a szüleimmel, amikor kiderült, hogy mégsem játszom olyan jól a szerepemet, miszerint minden nagyszerű. De! My suicidal thoughts are not so common anymore, which i claim as a win, i guess. 

Az egyetem témát magam mögött hagyva pedig, az előző mondat el is vezet a következő evaluálni való kérdéskörhöz. (Yep, az evaluálás szót most találtam fel, kinda funny how my brain thought that it exists in hungarian.) Avagy mental health. Well, azt hiszem, sosem voltam még depressziósabb? A történet ott kezdődik, hogy korábban szerintem depressziósként sem mertem referálni önmagamra, mindöszzesen depresszív időszakoknak neveztem a mélyebb periódusokat. Egy korábbi bejegyzésben már elejtettem az utalást rá, hogy nem volt még rá példa, hogy komolyan elgondolkoztam volna egy suicide attempten és hogy ez végül is 2021 első felében kétszer is valósággá vált aztán. L-en kívül, most már Rie-nek is meséltem az eset kevésbé public joke-ká tehető részéről, akinek a reakciója, hát hű, mindketten sírtunk a végére. Rie-ről majd még bővebben a következő paragrafusban :) Azt hiszem, hogy mostanra már igazán meggyőztem magam arról, hogy miért lenne felelőtlenség eldobni az életemet, és ahogyan írom ezt a bejegyzést döbbenek rá, hogy május vége óta nem fordult meg különösebben a fejemben. Néha persze továbbra is felbukkan az absolute toxic reflexem minden nehéznek tűnő szituáció kapcsán, hogy well, i can just k-word myself and then the problem is solved, de talán még el fog tartani egy ideig, amíg ezt a szokást elhagyom? Tell me a better translation for unlearn. Vannak napok, amikor kifejezetten nehéz kikelni reggelente az ágyamból (hét napból négyen körülbelül, huh) és még mindig feltűnően hajlamos vagyok önmagam elhanyagolására, de amikor sikerül erőfeszítést tennem és összeszednem magamat, akkor többnyire megtérülőnek érzem az energiát és kimondottan szerencsésnek érzem magamat a körülöttem levő emberek miatt. Truth to be told, a jelenlegi életem pontosan úgy néz ki, mint valakié, akire külső szemmel különösen könnyen féltékeny lennék. A szituációk és az élmények, amelyeknek részese vagyok pedig a social medián gyermeki egyszerűséggel lehetnének romanticizálva (romanticize?), az, hogy mennyire szenvedek két instagram sztori közt, vagy hogy szándékosan teszek közzé late BeRealt, megvárva a pillanatot, amikor házon kívül vagyok pedig csak egy behind the scenes secret, i suppose.

Amúgy társaság szempontjából is eléggé kétélű volt a félévem. Az első, magyarországi időszakban, well, rendkívül egyedül éreztem magamat, noha ekkortájt tartottuk a meetupjainkat jó néhány magyar barátommal. Aztán a hatósági karanténban töltött születésnapom merőben meghatározta a márciusi bezártságérzetemet. (Apukám egy héttel a szülinapom előtt lett pozitív, aztán sorban mindenki a családban. Én ugyan magyar háziorvos híján nem lettem akkor tesztelve, viszont egy hónappal később volt egy antitest tesztem és well, az volt az eredménye, hogy nulla ellenanyagom van, meaning that i wasnt infected in the previous 2 months? Ami egy interesting situation, bár utólag amúgy teljesen jelentőségtelen.) Amikor pedig kiértem Dániába kicsit fordult a dolog, ugyanis rámtalált Rie, a második szemeszterre érkezett francia erasmusos osztálytársunk. Az, hogy fél pillanat alatt adoptálva lettem egy belga-francia társaságba neki köszönhetően pedig már csak hab a tortán. Kis időre lett egy legjobb barátom itt kint Dániában is, mindenesetre hosszútávon semmiképp sem tudom ajánlani, hogy az ember lánya erasmus diákokkal töltse minden idejét, mert az elválás aztán nyilvánvalóan annál fájdalmasabb.  :(( Így július elejére már csak egyetlen belga lány maradt meg a társaságunkból, akivel azért továbbra is tartjuk a rendszeresn meetupjainkat. Amúgy a gyarapodó francia nyelvtudásom mellett néhány országon belüli utazást is köszönhetek ennek a csapatnak. Jártunk Odensében, illetve még májusban foglaltunk egy Airbnb-t is Koppenhágában, ahol négy napot töltöttünk. Összességében amúgy Koppenhága nagyon szép és nagyon drága, valamint lehet, hogy nem kimondottan ajánlom, hogy hét french-speaking people-lel utazz valahová csupán káromkodásra korlátozott francia tudással, de ez már csak tmi. 

És mi történt még az utóbbi hat hónapban? Végre lett munkám június végén, ami által indokom is, hogy megtapasztaljam a skandináv nyarat. Azt, hogy 27 foknál még nem nagyon volt melegebb és az átlaghőmérséklet 20 körül mozog, kimondottan élvezem. Hazarepültem egy hétre még június végén és a nap folyamán 20 fok különbséget sikerült megtapasztalnom. Reggel ötkor Dániában 13 fok volt, amikor leszálltam Budapesten akkor pedig 33. Azt hiszem, hogy arra mindenképpen rádöbbentem, hogy a kelet-európai nyári meleg nem feltétlenül nekem lett kitalálva, bruh. Mindenestere annak határozottan örülök, hogy volt lehetőségem itt kint megkapni egyelőre még csak az első oltásomat, ugyanis utazás szempontjából nagyon sokat könnyített. Meg persze annak is örülök, hogy már járnak gépek :)

Lehet, hogy kifelejtettem valamit, viszont körülbelül így telt számomra 2021 első fele. Vannak már terveim a második félévre, mindenekelőtt az, hogy folytatom a jelenlegi képzésemet és well, pénzt keresek lol. A többi majd még elválik. 

Mindenkinek a lehető legjobbakat a következő hónapokra és addig is,
see you again.
Amúgy stream Gambler, it's a good one, i swear.
And yes, im completely aware that the pacing of this post is well, hella strange, amiért elnézést! Azt hiszem határozottan meglátszik, hogy jó ideje nem jártam erre, meg hogy négy részletben sikerült megírnom ezt a bejegyzést.

Hanka