5 év a bloggerben és kapuzárás

Warnigs: ha valakit zavar, hogy más önmagáról első szám harmadik személyben ír regényeket, akkor ez nem az ő helye. Valamint a bejegyzés megmagyarázhatatlanul hosszú, mégis egy a lényege: az elpazarolt éjszakáknak és a bloggerbeli tevékenységemnek akármilyen drámaian is hangzik, de vége.

"– Ez lehetséges?" Avagy a legelső bloggerben lejegyzett mondatom. Öt évvel később pedig ugyanez a szó az, ami először eszembe jut, amikor az elmúlt időre gondolok vissza. Hihetetlen.

2014. június 4.
Az egész egy Fall Out Boy-os csoport miatt kezdődött, ahol különböző lelkek a saját fanfictionjeiket reklámozták. Annak idején emlékszem, hogy annyi volt belőlük, hogy egy ideig ki is lettek tiltva arról a helyről ezek a hirdetések. A tizenkét éves Hanka már néhány hónapja nagy függőjévé vált az ilyen olvasmányoknak, mert azt érezte, közelebb kerülhet általuk a kedvenceihez, aztán egy június eleji napon úgy döntött, ő is megpróbálkozik egy hasonló sztori alkotásával. A blogját végül egy nappal akkori életének főszereplője, Pete Wentz születésnapja, valamint egy osztálykirándulás előtt hozta létre, ahová a blogspot nagyjábóli kiismerése után azonnal posztolta is világmegváltó fanfictionjének első fejezetét, amely mindösszesen 300 szóból állt. Egy olyan lányt tett a történet főszereplőjévé, aki túlságosan is hasonlított magára, vágyott személyiségjegyekkel tarkítva. A lányt Péterfy Hannának hívták egyébként, szemüveges volt és fekete hajú, a cselekmény pedig azzal kezdődött, hogy az apja zseniális mindenkit-képes-vagyok-lenyomozni tehetsége által fény derült a tényre, hogy a már korábban is emlegetett Pete Wentz és ő rokonságban állnak. 

2014. július 20.
Valamivel több, mint egy hónappal később aztán a zöldfülű Hankával is megtörtént az, amiről korábban csak urban legendként hallott bloggerkörökben. A gyeplő a történetével kapcsolatban olyannyira kiesett a kezéből, hogy már nem akarta folytatni, meg persze ahogyan szokás, új ötletei támadtak, amikben elsősorban végre eltervezhetett olyan romantikus szálakat is, amelyek a fanfictionje valódi középpontba helyezett bandájának tagjaihoz kötödtek.
"Hát akkor ez Péterfy Hanna története, aminek ezennel VÉGE. Remélem tetszett a nem éppen hagyományos fanfictionom. Nemsokára jön a következő!" (get the sarcasm)
Az utolsó sor nem is hazudott, másnap máris publikálva lett egy első fejezet, ami ezúttal borzasztó kreatívan 'első jegyzetnek' lett keresztelve. A background sztori az elnevezés mögött egyébként nem más, mint hogy a fanfic ötlete először egy telefon jegyzeteiben lett vázolva. Az, hogy a blogon megjelenő és a telefonos verzió végül teljes mértékben elvált egymástól és különböző irányokba folyt el, nem feltétlenül volt szándékos.
A 'Magányos csend' középpontjában egy árva leányzó állt, (addigra teret hódított magának a commom sense) aki ráadásul még siket is volt. Ez volt a történet legeredetibb pontja amúgy, amivel az apró FOB-os csoportban egyébként egy kisebb irányzatot indított el a már tudatra ébredés kezdeti szakaszaiba lépő Hanka, avagy az írjunk szerencsétlenekről hullám, est. '14. 

2014. szeptember 5.
"Süti! És végre itt a következő rész, szeptemberben az első, bocsi. Csak most lett kész, mert kicsit húzós volt az első hetem."
Amikor Hanka hetedikes tanulóként visszatért az iskolapadba, először nem gondolta volna, hogy különösebb hatásai lennének annak, hogy a fél nyarát az interneten töltötte egészen változatos hosszúságú fejezetek karcolgatásával. Az egyetlen dolog, ami miatt egy cseppet bánkódott, hogy esetleg kevesebb ideje marad majd a frissítésre. Az első kötelező irodalom órai fogalmazások eredményeinek kihirdetéséig valóban meg sem fordult a fejében, hogy bármi teljesítménybeli előnye keletkezhetett a blogolásból, ez az esemény viszont fordulóponttá vált számára.
Az irodalom tanára utolsónak osztotta ki az ő művét, aztán megkérte, hogy olvassa fel az osztálynak. Először nem is értette, hogy miért dicsérik meg, és borzasztó szégyenlős volt az írásával kapcsolatban, így végül hangosan a tanárnő szavaiból hangzott el az a két oldal. Mindeközben Hanka a lehető legkevesebb feltűnést keltve elbújt a padja alá, és ugyan dagadt a mellkasa az elismeréstől, még mindig nem igazán értette, hogy mi történt.
Az irodalom tanára azt mondta, tehetsége van az íráshoz és minden beadandó alkalmával ecsetelte, hogy mennyire várja már, hogy az ő alkotását olvashassa. Egy képzőművészeti pályázat alkalmával pedig a csapat néma megegyezéssel rá osztotta a kreatív írással kapcsolatos feladatot.
Az, hogy hirtelen képes volt írni egészen jó minőségben, annak ellenére, hogy korábban egyértelmű volt számára, hogy a szövegalkotás nem erőssége, egy olyan gondolatot ültetett el a fejében, amiben négy és fél évvel később is hisz. A tehetség szó, nem jelentett számára fikarcnyit sem, hiszen tudta, hogy arra a szintre egy teljes nyaras gyakorlat juttatta el.

2014. szeptember 28.
Egy hónappal később a Magányos csend megérte a huszadik jegyzetét, ráadásul cselekményben is eljutott odáig, hogy megérdemeljen egy újabb évadot, ami immáron egész fordulatossá is vált, ugyan továbbra is nagy hatással voltak alakulására a népszerű fanfic elemek. Ettől függetlenül Hanka kitalálta azt a mechanizmust, amellyel az ilyen agyonismételt dolgokból is az ellenhatást próbálta előhúzni egy erőteljes csavarással. Azt, hogy mennyire sikerült neki, inkább ne ecseteljük.
Időközben egyébként a kezdeti lelkesedése átalakult egy mezei szeretetté az írás felé, kissé úgy érezte, hogy terápia számára. Emellett indirekten egy barátját arra ösztönözte, hogy ő is kezdjen el írni, aki valamikor az ősz közepe környékén csatlakozott is a bloggerkedést és fanfiction írást hobbiként feljegyzők közé.

2015. január 11.
Avagy a Magányos csend befejező fejezetének publikálási dátuma, amely idejére Hanka már kezdett ráébredni, hogy az írás nem csak úgy működik, hogy az ember lánya leül és lejegyez néhány száz szót. Az volt tetteinek motivációja, hogy lesokkolja az olvasóit, illetve, hogy elvágjon minden szálat, amely esetleg még felmerülhetne és a valódi jelent ábrázolja a történet kimenetele, így főszereplőjét áttétesen halálra gázolta egy Los Angeles-i park mellett.
Ezután egy jó időre kihúzta szabadidős tevékenységei közül az írást, noha továbbra is mindennapos látogatója volt a blogspotnak, valamint rátörtek az olyasféle érzések is, hogy szeretne a közösség valódi tagjává válni. Ehhez ugyan megkísérelt lépéseket tenni, mégsem járt sikerrel (ami utólag nézve talán jobb is.) Többek közt megpróbált csatlakozni a designerek sorához, elkezdte kiismerni az egyszerű szövegdobozok kódjait és a photoshopot is túl gyakran nyitotta meg, kevés érdemi eredménnyel sajnos. Nagy elkeseredettségében még egy design blog tagfelvételére is küldött jelentkezést, ahová természetesen nem vették fel, hiszen képességei cikkírás és fejlécszerkesztés területein nem léteztek.

2015. május 31.
Öt hónapos kihagyás után végül újra fanfiction írására adta a fejét, amely ekkor is a Fall Out Boy-hoz kapcsolódott. Már nem frissített annyira gyakran, mint a korábbi történeteinél, és kezdett beleesni a tervezgetés csapdájába, ami azzal járt nála, hogy a fejében teljes világokat épített fel, papírra viszont sosem vetette le ezeket.
Augusztusban úgy döntött, hogy újraírja ezt az alkotását, amely eredetileg a 'Vadregény' címre hallgatott, a leporolás után viszont kiegészült egy 'Ind i Skoven'-nel is, amely annyit tett, hogy az erdőben, csupán dánul. Az átirat jól is sikerült és a következő év januárárjáig elegendő publikálandó fejezettel volt ellátva. Ez volt az első olyan fic, amelyről biztosan tudta, hogy négy−öt állandó olvasóval rendelkezik, valamint szintén első az olyan történetek sorában, amelyeket képes 2019-ben is, hatalmas cringe-elés nélkül visszaolvasni. (Ez pedig, azt hiszem, hogy óriási kijelentés.)
A designblogtól való visszautasítás egyébként furcsamód több motivációval szolgált számára, mint csalódottsággal. Kezdett eredményeket felmutatni szerkesztés terén, a DeaviantArtra való csatlakozása után pedig rövid időn belül az akkori egyik kedvenc lengyel designblogjának szerkesztője is bekövette, sőt egyszer még meg is dicsérte egy fejlécét a hozzászólások között. A Devi felfedezése a sablonok tüzetesebb átböngészését is magával vonta, és egy idő után például az Ind i Skoven kinézete is egy ilyen sablonnal lett felcserélve, amelyeket a már tizenháromnál fél évvel idősebb Hanka ugyan még nem tudott teljesen a saját képére alakítgatni, de a színvilágokat megváltoztatta, illetve a sarokban megbúvó kredit-négyzeteket is szokása volt eltüntetni, majd bevallása szerint ízlésesebben az oldalsávban elhelyezni a forrásmegjelölést.

2016. január 2.
Ebből az évből az egyetlen konkrét emléke  a Vadregény befejezetlen bezárása, amelynek abbahagyása a már feljebb emlegetett blogos / való életbeli barátjával furcsa vitát hagyott a levegőben. A tizennégy éves Hanka nem élvezte többé az írást, inkább volt szenvedés számára, az iskolai szövegalkotási feladatokat is megutálta. Egy dolgot mégis letehetett az asztalra, amiért a blogolásnak lehetett hálás, mert az elképzelhető legegyszerűbb módon írt tíz pontos fogalmazást a felvételiben.
Valamikor szintén január környékén a fangirl lét kockája is fordult számára, ugyanis tagja lett a 5SOS lelkes rajongótáborának (amire azóta sem büszke, de tss.) Regisztrált Wattpadre, a nyarát pedig azon a platformon olvasta tova, és egyik napról a másikra megszerette a bl-t is, valamint sokkal nyitottabbá vált minden tekintetben.

2017. június 18.
Nem állítom, hogy a gólya Hankának ne lettek volna blogolással kapcsolatos próbálkozásai, viszont publikálni nem publikált semmit sem. Fejébe vette egy Ashton Irwin / Luke Hemmings fic megalkotását, annak ellenére, hogy igazából Muke shipper volt, és emellett még számos más ötlete is támadt, néhány og is, viszont átesett a ló túloldalára, és kezdte jobban élvezni a tervezgetés szakaszát, mint a valódi alkotásét, ami tökéletes magyarázat arra, hogy miért nem létezik egyetlen fejezet sem bármelyik fickezdeményéből. Időközben viszont megtanulta a devis sablonokat felismerhetetlenné alakítani, és csupán alapokat felhasználva saját kinézeteket alkotni, amely egy egész jó pozitívum a mérleg ellenkező oldalán.
"Nyitány. Avagy boldogan és izgatottan közlöm, hogy a Kékszemű ezennel megnyitja kapuit, s én pedig üdvözlök itt minden kedves erre tévedőt!" 
Hogy szummázzuk a történetet, ez egy fordulópontja volt a blogolásnak Hanka számára, ugyanis a háromnapos osztálykirándulásról hazaérve, illetve a júniusi vitorlástáborát egy nappal megelőzve létrehozta a 'Kékszeműt', élete első valódi személyes / mindenes blogját, amelyen már jó ideje végezte az utolsó simításokat. Az oldal szinopszisa nem volt más, mint alulértékelt zenekarok ajánlói, különböző témájú listák, illetve az ikonikus The 1975 koncertbeszámoló, amit a mai napig jó érzés visszaolvasni.
A blog nem igazán rendelkezett olvasókkal, de pont ez volt benne a legjobb. A nyár folyamán még heti egy állandó frissítésre is volt ideje a megint erősen befelé forduló, de a családjával annál több időt töltő Hankának. Illetve tulajdonképpen kettő feliratkozó mégis akadt, az egyikükkel pedig rendszeres hozzászólás exchange-ek is folytak, és a két- három deviantartos blogger-egymásba botlásos barátságokon túl, ebből is lehetett kellemes érzéseket meríteni.

2017. augusztus 28.
A Kékszemű végül olyan indokokkal került bezárásra, mint hogy a tizedikes Hankának más dolgokat kell fókuszpontba helyeznie, ugyanis az az iskolai éve volt a három középiskolai tanév közül a legnehezebb, legalábbis tanulás szempontjából, (na majd a végzős év hamarosan rácáfol erre, shoot me) ugyanis az év vége egy irodalom vizsgát és egy informatika előrehozott érettségit is tartogatott.
Ez a kapuzárás egyébként kivételesen olyan vonzatokkal is járt, hogy ugyan a korábbi években aktív blog működése nélkül is rengeteget időt volt képes elpazarolni Hanka a blogspot bűvölésével, illetve egynéhány kinézet elkészítésével, most mégis kilépett ebből a körforgásból.

2018. január 2.
Valóban máshová koncentrálta az energiáját, az új év alkalmából pedig publikálta első wattpades "regényét", amely az önsegítő témájú és self-love-ot, valamint body positivity-t hirdető 'kérlek, mosolyogj!' volt. A platformváltás sok pozitívumot vont maga után, például közönséget, amely néhány hónap alatt aprócska közösséggé avanzsált, viszont mégis hiányzó tényező volt, hogy a bejegyzéseket és az arculatot mindösszesen egy könyvborító képviselhette.
Az egész wattpad-karrier április környékén aztán véget is ért, ugyanis addigra Hankában olyannyira felülkerekedett a másokon való segíteni akarás vágya, hogy közben a saját mentális egészségét hanyagolta el, a tetejébe pedig összeszedett egy kisebb táplálkozási zavart is.
Még ez év májusában újra fellángolt benne egy személyes oldal birtoklásának vágya, ugyanis azt gondolta, a rajongólány életszakaszán már túl van, így fanficek írásának nem lett volna számára értelme, valamint személy sem, akinek ezeket az írásait dedikálhatta volna. A hely végül az 'Életmorzsák' nevet kapta, de sosem lett publikussá téve. Július közepén viszont létrejött egy blog formájú fekete folt, amely a tizenhat éves Hanka depressziós tumblr hajlamainak megélését szolgálta. But we don't talk about that one.
Valamikor ebben az évben érkezett az a döbbenetszerű felismerés is, hogy a nulla írásgyakorlat egyenlő a képesség elvesztésével is. Illetve őszintén szólva, ez a gondolat már a kilencedikes év közepén is lappangott, viszont ekkor vágy már akadt volna az alkotásra a Yuri On Ice című anime felfedezése és tüzetesebb megismerése után, eredmény viszont nem létezett. A dolog végül hatalmas mennyiségű idegennyelvű olvasásban merült ki, amely hosszútávon valójában rendkívül hasznossá is vált.

2018. október 20.
Az 'elpazarolt éjszakák', akkori nevén még 'őszi szeretetek' megnyitásának dátuma. Tulajdonképpen emlékek a létrehozás miértjéről nem léteznek. Mindenesetre a blogoláshoz való visszatérés friss lélegzet volt a tüdőben, egy olyan levegővétel, amelynek vágya már régóta lappangott Hankában. Akadt újra egy hermetikusan elzárt helye, ahol lekörmölhette a mindennapi gondolatait, amelyeket a környezetében élőkkel nem szívesen, vagy legalábbis kisebb mélységben osztotta csak meg, illetve rettentően élvezte, hogy az oldal végre valóban őt képviseli. Egy hatalmas rendetlenség és kuszaság szép külsőbe öltöztetve.
A blog szerkesztése alatt aztán lassacskán megvalósult egy évekkel ezelőtti vágya is, a közösséghez való szorosabb csatlakozás, amelyhez a mai napig kétségek fűzik, valamint az a gondolata sem foszlott el sosem, hogy a bloggeren a kívülállók közt is kívülálló maradt, valószínűleg örökre. Az ilyen szocializálódás felé tett lépések közé egyébként például a bloggerkarácsonyhoz való csatlakozás tartozik, meg az azt követő tag váltások és néhány kedves leányzó felszínes megismerése.
Időközben a lassacskán tizenhetet is betöltő Hanka kezdett az íráshoz is visszatalálni, ugyan nem annak korábban is ismert formáiban. Versekkel próbálkozott, slam szöveg kezdeményekkel és néhány túl személyes novellával. A magyar fakultáció pedig apró löketekben adagolta vissza neki a magyar nyelv használatának különlegességeit. Másfelől ugyan anyanyelvén a képességei a korábbi általános iskolai szintjére csökkentek, angolul viszont a sok olvasás által ő vált az osztály egyik legjobb esszéírójává, ráadásul a német szövegalkotásai sem vállalhatatlanok. Még hosszú út áll előtte, de újra a haladás pályájára lépett.

2019. június 4.
És itt érünk a mához. Öt évvel a kezdet után (Junghoon és Bitsaeon születésnapján) a fangirl világba Ázsia révén újra visszetévedt, a tizenhetet pedig majd' fél éve betöltő Hanka, aki már szívesebben bízza a gondolatait a barátaira, ahelyett hogy az internetre töltené fel azokat, azt mondja, hogy szeretné végleg itt hagyni a bloggert, és egy csepp kétség sincs benne. 

Köszöni a szép emlékeket, a kedves szavakat, a kezdeti szakaszban rekedt internetes barátságokat, illetve szintén köszönettel tartozik az elpazarolt éjszakákkal kapcsolatos dolgokért is, mint például a cserekérések, az idetévedők száma, valamint a nyolc fantasztikus feliratkozó. ♥️

Legyen mindenkinek szép nyara! 
Hanka