Eredetileg január elején kezdtem írni ezt a bejegyzést, aztán olyannyira hosszúra húzódott, hogy elvetettem a publikálás ötletét. De hogy miért vagyok vele mégis itt most? Múlt héten eszembe jutott, hogy tavaly április elsején posztoltam a korábbi év szinopszisát és olyan ötletem támadt, hogy folytathatnám idén a tradíciót. Szóval ha augusztus körül változik a bejegyzés stílusa, az egyértelműen amiatt van, mert két hónap telt el a összegfoglaló első és második felének lejegyzése közben.
A bejegyzés ötletét amúgy Leah évösszegző posztja inspirálta, akinek innen is shout out. Köszönöm ♥️
(On a different note, az előző bejegyzés hangulata miatt, az volt a meggyőződésem, hogy néhányan biztosan le fognak iratkozni, ami számomra meglepő módon nem történt meg, úgyhogy ezt is köszönöm!)
Viszont fogjunk is bele (its gonna be a lengthy post, i warned u):
január // drive by ashton irwin
Komikus kijelentenem azt, hogy a 2020-at, hiába voltam csak 17 éves, kiégve kezdtem, de nem tudok jobb kifejezést a bennem lévő akkori megrekedtségre. '19 decemberében addig feszítettem egy kreatív projectemet, hogy januárra már semmi alkotásvágy nem maradt bennem. Ashton Irwin Drive-ja ugyan 2020 januárjában még messze volt a megjelenéstől, de a hangulata egészen jól passzol az évkezdésemhez (későbbre pedig már nem fért volna be.)
Annak ellenére, hogy sosem nézek sorozatokat, az év kezdetén ledaráltam egyet csupán egy hét alatt. (Ha belegondolok, tulajdonképpen ez volt az egyetlen sorozat, amit 2020-ban láttam.) A Hotel del Luna volt egyébként, amit már csak a vizuális kivitelezéséért is érdemes volt látni.
Aztán voltam még egy-egy nyíltnapon az ELTÉn és a Pázmányon, mert anyukám a téli szünet utolsó napján közölte velem, hogy ugye tudom, hogy nem hagyja, hogy ne jelentkezzek sehová itthon. Végül nemzetközi tanulmányokat, oroszt, valamint japán szakot írtam be. Emellett természetesen borzasztóan stresszeltem a külföldi felvételim dokumentumain és úgy tűnt, sosem fog összeállni a motivációs levelem.
Voltam MK 18-i szülinapi házibuliján is, ami azért is emlékezetes volt, mert 4 év alatt először voltam a gimis osztályomnak azzal a részével alkohol közelében. Az, hogy apukám 3 órakor térdig klóros vizes farmerben hozott haza, már csak mellékes. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy MK szülei megtiltották, hogy több hasonló házibuli történjen náluk. Azért mi Tams-zal jól elvoltunk a saját világunkban.
február // lonely by palaye royale
Először is mostantól take a shot everytime the word 'lonely' is in my recommended song. Valamikor február körül kezdtem ténylegesen hallgatni a Palaye Royale-t, ugyanis márciusra volt jegyem D-vel és Tams-zal a budapesti koncertjükre (ami természetesen a későbbi korlátozásoknak hála, elmaradt.)
Februárban betöltöttem a 18-at, visszatértem a frufrus énemhez egy saját hajvágásnak köszönhetően, végre valahára leadtam a külföldi jelentkezéssel kapcsolatos papírjaimat, amitől borzasztóan megkönnyebbültem és még a magyar felvételi eljárás is lezáródott.
Egy évvel azután, hogy kaptam szemüveget, (amit körülbelül 2 hónapig hordtam, mert annyira zavart, hogy korlátozza a térlátásomat) váltottam kontaktlencsére, aminek abszolút pozitív hatása volt a hétköznapjaimra. A kereszt szüleimmel eltöltöttem egy hétvégét Szentendrén szülinapi ajándék gyanánt, aztán a pesti hajókiállításon is jártam egy délután erejéig.
Amúgy a hónapban megjelent még az All About Luv, amiről valószínűleg túl sokat nyávogtam L-nek, aki a legaranyosabb kávézós szülinapozást szervezte nekem.
március // cassette by demian
Március hozta magával a jövőbeli programok folyamatos megvalósulhatatlanságának hírét. Először a koncert, aztán a húgom tánc világbajnoksága, ahová én is elkísértem volna őt Spanyolországba, majd végül az online oktatás felbukkanása. Bár tény és való, hogy sosem gondoltam volna, hogy március 12-én fogom utoljára betenni a lábamat tanórák végett a gimimbe végzős lévén. Mindennek ellenére kezdetekben inkább voltam izgatott, hogy otthon magamnak oszthatom be az időmet, mint elkeseredett. A bujo-m valószínűleg soha korábban nem volt ennyire jelentős értékű számomra.
Elérkezett a dán felvételi jelentkezési határidő is, és a tanácsokra hallgatva elkezdtem online lakást keresni kevés sikerrel. Így az érettségi előtt másfél hónappal végre bevallottam magamnak, hogy a matek nem fog menni egyedül úgy, hogy tizedik évfolyam óta szinte nem tanultam semmit tanárváltás végett, ezért a tavasz folyamán végül 10 alkalommal eljártam külön matekra is.
Az SLR kamerám '19 augusztusi beszerzése óta végre valóban is beleszerettem a fotózásba és tucatnyi self-portrait témájú fotósorozatot készítettem az elenyésző online óráim között. L-lel és B-vel amilyen sűrűn csak tudtunk, beszéltünk egymással, Tams-zal meg nyilván közösen írtuk instagram hívásban az össze matek dolgozatunkat. Emellett legutoljára beszéltem H-val, akivel ebben a hónapban meg is szakadt teljesen a kapcsolatom, de legalább megkönnyebbülve, bocsánatkérések után váltunk el.
Zene terén valószínűleg március volt az év azon hónapa, amikor a legtöbb mennyiséggel fogyasztottam, Demian debütálása viszont mindenképp nyomokat hagyott bennem és még a srác legelső instagram live-ját is láttam.
április // 100 ways by jackson wang
A 2020-as spotify wrappedem szerint Jackson Wang 100 wayse volt a leghallgatottabb dalom az évben, ami tulajdonképpen inkább csak azt tükrözi, hogy volt egy tavaszi hónap, amikor szinte csak ezt a számot hallgattam.
Április egyet jelentett az utolsó gimis hónapommal és a legemlékezetesebb napja nyilván az volt, amikor hajnali 3-kor küldtem át egy elemzésemet a magyar tanáromnak aztán így 4-hez közel járva úgy döntöttem, igazán megvárhatom Eric Nam jótékonysági live-ját, mert there's no way that i can fuck up my sleeping schedule any better.
Kipróbáltam magamat animáció készítés terén, valamint D-vel napokig egymás verseit elemeztük, annyi gondolatunk támadt a másikéról. L-lel skype-on tartottuk egymásban a lelket, és a legtöbb frusztrációnk nyilvánvalóan abból származott, hogy még mindig nem tudtuk, hogy miként lesz az érettségink. Persze jó megkönnyebbülés volt, amikor kiderült, hogy elmaradnak a szóbelik, noha jobban szorítottunk annak, hogy jegyek alapján zárják le a gimnáziumi teljesítményünket.
Áprilisban ezek mellett rengeteg podcastot hallgattam, visszatértem a blogra, a hónap utolsó két hetét pedig végre intenzív tanulásra fordítottam, hogy azért minimálisan mégis felkészülten menjek érettségizni, lol. Végül pedig megvolt az online ballagásunk is, golden times.
május // me & ur ghost by blackbear
Május első hetében lezajlott az érettségi, az utolsó vizsgám, az angol emelt után, csütörtökön pedig Dániából is kaptam emailt, hogy felvettek az első helyen jelölt egyetememre, amit anyukám némán megkönnyezett. Hirtelen minden gondtól megszabadultam és végül napokig nem is tudtam mit kezdeni a hatalmas szabadsággal. A blackbear dalt pedig szimplán sokat hallgattam a húgommal. B-vel, L-lel és R-el tartottunk egy érettségi aftert zoomon, a húgom levágta a hajam váll fölé érőre, valamint tartottam egy dopamin detoxot.
Sokat szenvedtem azon, hogy rendszert teremtsek a napjaimban, elkezdtem edzeni, megpróbáltam írni egy dalt, dán tanulásba fogtam, (ami amúgy rendkívül rövid életű fellángolás volt) aztán kiderültek az érettségi eredményeim. A matekom 85%-al lett a leggyengébb eredményem az öt tárgy közül, ami felülmúlta minden elképzelésemet. Különösen büszke voltam az emelt angolomra, amire nem készültem csekélynyit sem, mégis 92%-ot értem el rajta. Filmeket néztünk a húgommal, skype-oltunk L-lel és itt volt a Fantasia X comeback is, amely után végül csak csak érdemesnek találtam magamat arra, hogy csatlakozzak a fandomhoz és végre Monbebének kezdjem hívni magamat, lol. A hónap végén pedig eltöltöttünk egy hétvégét a családommal a Zempléni-hegységben.
június // lonely eyes by lauv
Júniusban MK-ék medencéjének oldalán ülve KK-val és Tams-zal megszületett az ötlet, hogy igazán nyaralhatnánk közösen, mielőtt még én és KK is külföldre költözne. Voltak további fotós alkotásaim, továbbdolgoztam az előző hónapban megkezdett animáción, meg újrakezdtem a dalt is, amiből végül a mai napig nem lett semmi, de nem gond, amúgy sem feltétlenül nekem való a dolog.
A korlátozások enyhülésének köszönhetően nem csak, hogy a bizonyítványosztónk volt személyesen megtartva, hanem egy utolsó estét az osztállyal és tanárainkkal töltve, a bankettünk is. Ezt az éjszakát idézve kapta június Lauv Lonely Eyes-át, kristálytisztán emlékszem, ahogy sad drunken poetryt írtam miután elfogytak a szavaim az étterem asztalánál, aztán L-lel és B-vel végigkiabáltuk a fél várost nyilvánvalóan angolul.
Ebben a hónapban amúgy a szorongásom rock bottomot ért, valószínűleg az évem legstresszesebb hete volt az, amikor nekiültem és elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, ez alatt az egy hét alatt akkor is találok lakást Dániában, immáron a várossal is tökéletesen tisztában léve. Aztán össze is jött szerencsére, bár volt egy olyan anxiety attackom, ami miatt majdnem kihagytam Tams D-nek és nekem szervezett sleepoverjét. Azt mindenesetre megtanultam, hogy ha valamibe egy héten keresztül valóban minden energiámat belefektetem, még ha nem is feltétlenül rajtam múlik az egész, jó esély van arra, hogy sikerrel tudok járni.
A lakáskeresős hét után (már némileg júliusba átlógva) végül megvalósult az MK-Tams-KK közös nyaralás D-vel és L-lel kiegészülve. A szó, ami a legjobban összefoglalja a Balatonon eltöltött napjainkat pedig mindenképpen a kaotikus.
július // lonely heart by 5 seconds of summer
A nyaralásunk hete abból a szempontból nagyon jól lett időzítve, hogy ugyan még nem záródott le a lakás szerződéskötéses procedúrám, de az energiáim legalább le voltak kötve, és nem maradt időm olyasmiken stresszelni, hogy tegnapra ígért a landlord képeket a nappaliról és vajon csak elfelejtett, vagy máris talált helyettem mást. A kind kids tripről (idk miért, de a bujómban ezt a nevet kapta az esemény) még annyit, hogy ugyan mindegyikünk pozitív élményként élte meg a hetet, nem tudom, hogy vajon melyikünk számára járt a legnagyobb emotional distress-szel, mert nem feltétlenül telt a leggördülékenyebben.
A hónapban voltam még L-lel az Akvárium teraszán Nóvé Soma koncerten, valamint további darabokkal bővült a skincare termékeim gyűjteménye. Egy hetet L-lel voltunk B-ék balatoni nyaralójában is és courserán elkezdtem egy filozófia kurzust. A szüleim szerveztek még egy nagy családi összejövetelt pótolva a ballagáskor elmaradt eseményt azzal a különbséggel, hogy ezt most a húgom születésnapi ünneplésével is egybekötöttük.
A Lonely heart egyébként L-lel a közös kedvenc számunk a '19-ben megjelent 5sos albumról. Júliusban mindezek mellett pedig elkezdődött a költözésemre való visszaszámlálás, 7 hátralévő hétnél járt az idő.
augusztus // paradise by eric nam
Augusztusban érettségi ajándék gyanánt voltam a (másik) keresztszüleimmel Horvátországban, amit valamikor még januárban, mindenek előtt volt foglalva és noha sokáig necces volt, hogy mi lesz vele, meg legalább három hétnyi állandó hírfigyelés 3 ország eseményeit követve és jó néhány veszekedés előzte meg, de végül én is és a húgom is velük tartottunk. Egyébként nagyon élveztem a semmittevést, meg hogy a tengerpart és a terasz között mozogtunk csak. Eric Nam Paradise-át pedig nyilvánvalóan ezen a héten hallgattam a legtöbbet a hónapban. Közben a kaució elküldésével egy fejezetnyi stresszelés is lezáródott a dániai lakhatásom kapcsán.
Utoljára futottam össze a barátaimmal és egy hetem maradt összepakolni az életemet. Apukámmal augusztus 19-én hajnalban pedig útra keltünk és 1600 kilométert autóztunk egy nap lefolyása alatt. Amikor este 11-kor becsengettünk a landlordomhoz, összeszorult torokkal álltam a bejárati ajtó előtt, aztán 20 perccel később már a dobozaimat pakoltuk apukámmal. Egy napot töltött velem kint, ami alatt kicsit felfedeztük a várost meg beszorult a kulcsom az új bejárati zárba és a landlordomat riasztva úgy másztunk ki a hátsókertből. Amikor pénteken reggel apukám visszaindult, én pedig pizsamában széjjelfagyva integettem neki, ahogy kihajtott az utcából, először sírtam el magam igazán. Amikor anyukámat és a húgomat öleltem át utoljára, valamint az osztrák határt átkelve ugyanúgy kerülgetett már az érzés, de amíg nem maradtam igazán egyedül, nem engedtem a könnyeimnek.
Még Magyarországon amúgy vettem egy új telefont augusztusban, és befejeztem egy kisfilmem vágását, ami végül sosem került publikálásra, de jó gyakorlat volt. A hónap végét az új környezet megismerésével, valamint az első egyetemi ízelítős napokkal töltöttem. Aztán sorban megérkeztek a lakótársaim is, akiket több-kevesebb örömmel fogadtam. (Az egyik srác találkozásunk első órájában kiakasztott már, a másikkal meg csak nagyon más korosztály vagyunk.)
szeptember // someone's someone by monsta x
A szeptember abszolút új helyzetek ki- és új emberek megismerésével telt. Minden hétvégén összeültünk az osztálytársaimmal, amíg a helyzet engedte pubokban. A legemlékezetesebb college partym (nem feltétlenül pozitív értelemben) is a második sulis héten volt, egy kedden khm. Well, lehet, hogy hajnali kettőkor a belvárosban sírtam a biciklimet tolva, mert nem találtam a főutat hazafelé. Bár még mindig jobban jártam, mint az egyik lakótársam, aki ugyanezen az estén kellően illuminált állapotban összetörte az arcát és még a biciklijét is ellopták. Amúgy valószínűleg a legskandinávabb iszogassunk-a-napsütésben-egy-tetőn élményem volt, aztán hirtelen éjszaka lett lol.
Az előbbi provide the internationals with enough beer esemény mellett az egyetem szervezett nekünk egy utat a közeli szigetre is, ami ugyan csak egy délután volt, de a breathtaking scenery mellett kellemes schooltrip vibe-ja is volt a kompozásnak. Aztán belekóstoltunk az egyetemi projectezésbe, megkaptam a residence permitemet, (amit megelőzően két magyar sráccal fél napot vadásztunk a városban olyan hely után, ahol passport fotókat készítenek) és észre sem vettem, de máris egy hónapja csak telefonképernyőn keresztül láttam a családomat, meg hangüzeneteken át a barátaimat.
Az MX Someone's someone-ját pedig amúgy a legelső teljes Dániában töltött napomon hallottam a Bilkában és először fel sem ismertem, annyira meglepődtem, hogy bevásárlóközpont játssza ezt a dalt. Amúgy egyértelműen egyike a kedvenc english release-eimnek tőlük, a kivételesen innocent szövege pedig kinda heartbreaking.
október // smoky by joohoney & little boy in the grass by aurora
Ha meg kellene neveznem a legnehezebb hónapomat 2020-ban, akkor az biztosan október lenne. Megtalált a homesickness és a mezei loneliness is, aztán egyik napról a másikra leépült, megvakult, majd elpusztult a családunk kutyája. Egy nappal az eseményt megelőzve volt egy hatalmas breakdownom egy házibuli fürdőszoba padlóján ülve is és az őszi szünet gondolata sem nyugtatott meg, mert legfőképp csak egyedüllétet ígért. Aztán valahogy mégis jártam Billundban egy roadtrip keretein belül.
A kettősség ettől függetlenül ugyanúgy jellemezte ezt a hónapomat, ugyanis vannak olyan jegyzeteim az egyik hétről, hogy 'eternal happiness' és hogy 'this was prob my best week this year'. A szüleimmel való kapcsolatom jelentősége is ebben a hónapban került előtérbe. Tudatosan realizálódott bennem, hogy a távolság ellenére a napi rutinná vált videóhívásaink által igazából közelebb kerültünk és sokkal mélyebbek a beszélgetéseink.
Aztán fogtam még saját art projectekbe, hogy csökkentsem az anxietymet, végre megtanultam digitális rajzolásra használni az Illustratort, stationery shopokat fedeztem fel a városban, új self-portrait sorozatot készítettem és a legutolsó házibulink is október végén volt, mert a korlátozások maximum 10 fő per lakásra változtak.
Hajnali háromkor írtam egy scriptet egy video projecthez egy éjszaka, miközben különböző Aurora dalokat hallgattam, Jooheon pedig ebben a hónapban adta ki a mixtape-jét. A Smoky megmentett nem csak egy breakdown utáni only calmy tearing up reggelen.
november // friends by chase atlantic
Novemberben elküldtem az első care-packageket a barátaim szülinapjára and it was also Fatal Love promotion time. Volt egy nagy project prezentációs napunk az egyetemen, amit megelőzőtt néhány pizzát rendelős, suliba beköltözős délután. Rájöttem, hogy mennyire élvezem a layout design-t és elkezdtem valóban comfortable-nek érezni magamat az osztályközösségünkben. Mindemellett kialakult egy 3 second-year marketing students + 3 first-year multimedia students társaságunk is, akikkel szerdánként ültünk össze és valószínűleg ők azok az emberek, akikhez a legközelebb kerültem kint. A chase atlantic dal is miattuk szerepel itt. (Well, if i were only considering them, it would def be a girl in red song.. did u know that there are actual guys out there, who listen to her?)
Éjszakánként amúgy főleg olvastam a hónapban, követtem a vendee globe rajtját, vettem egy gouache készletet és próbáltam energiát fektetni a kódolásba, hogy felkészüljek a decemberben esedékes projectünkre. Valamint a repjegyem és a hazaúton való stresszelés is megkezdődött.
december // daddy isssues by the neighbourhood
December kezdete egyet jelentett a szemeszterzáró projectünk launchával, amit némileg izgatottan, de ugyanennyire szorongva fogadtunk E-vel, akivel társultunk arra várva, hogy még két csapattagot kapjunk magunk mellé. Nos a két sráccal akadtak problémánk bőven, és a project 90%-át ketten hoztuk össze a három iskolamentes, viszont legintenzívebb hét alatt. Nem volt egy jó teamwork experience, az biztos, viszont E-vel igazán jól összehozott minket a közös munka, amiért abszolút hálás vagyok.
A hónapban amúgy kellő pánikot okozva, törölve lett az eredeti járatom a téli szünetre, végül viszont új jegyet váltva csak hazajutottam 22-én, a project leadási határideje után megnyugodva és mindösszesen az utazáson, meg a covid miatti különböző korlátozásokon aggódva. Ez volt amúgy a legelső repülésem és annak ellenére, hogy egyedül kezdődött, a reptéren kellemes beszélgetésbe torkolltam egy magyar középkorú férfival. Amikor a bécsi reptéren pedig megláttam apukámat, well it was a very out-of-body experience. El sem hittem, amikor betettem a lábamat itthonra 4 hónap után újra szembetalálva magamat anyukámmal és a húgommal. Kissé olyan érzés volt, mint amiről fanok szoktak mesélni koncertek után, hogy olyan hihetetlen volt látni, hogy az előadó valódi hús-vér ember. Négy hónap alatt valóban kezdtem összezavarodni mind az idővel, mind a valósággal, mert hirtelen úgy tűnt, nem volt semmi azelőtt, hogy Dániába érkeztem és a családom is csupán a telefonképernyőm lakójává vált. Együtt karácsonyoztunk és előbb lett újév, mielőtt feleszmélhettem volna.
(Fun fact: és azóta is Magyarországon tartózkodom, bár úgy tűnik, már nem sokáig.)
Az a.c.e slow dive-ja pedig még igazán elférhetett volna valahol amúgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése